A minap egyik online találkozóm a másikat érte, és estére körülbelül kétszer olyan fáradt voltam, mint egy átlagos napon. Vajon mi okozhatta ezt? Utána jártam, és érdekes dolgokat találtam. 

Az agyunk csak néhány dolgot képes tudatosan megtenni, mert a rendelkezésre álló munkamemória tárhelye korlátozott. Ezzel szemben rengeteg információt tud feldolgozni tudat alatt, mint például a testbeszédet is.

Az online megbeszélések/kapcsolattartások növelik a kognitív terhelést, mert rengeteg tudatos kapacitásunkat veszi igénybe. De miért is?

1. Egy csomó non-verbális kommunikációs rész kimarad az online kapcsolattartás miatt

Érzelmeinket és hozzáállásunkat nagyrészt nonverbális jelek közvetítik: arckifejezésünk, hanghordozásunk, hangszínünk, gesztusaink, testtartásunk, távolságunk a partnerünktől stb. 

Egy személyes megbeszélésen ezeket általában automatikusan dolgozzuk fel, miközben hallgatjuk a többieket. 

De egy videókonferencián sokkal keménnyebben dolgozik az agyunk, hogy ezeket a jeleket érzékelje, tehát több energiát is használ el. Furcsa jelenség áll elő: az elménk együtt gondolkodik a többiekkel, de a testünk azt érzékeli, hogy nincsenek ott velünk. Ez a disszonancia kimerítő a számunkra.

Ezen túl, egy személyes találkozás során számtalan non-verbális jel áll a rendelkezésünkre, amelyekből érzelmi szinten tudunk döntést hozni, hogy például egy állítás hiteles-e a számunkra, és ezt automatikusan tesszük meg. A számítógép képernyője előtt ülve azonban rengeteg energiát emészt fel, hogy elsősorban a verbális információkra támaszkodva próbálunk döntést hozni érzelmi kérdéseket illetően.

2. Mi van, ha beszalad a gyerek?

Kimondatlanul, de aggódunk azon, hogy mit gondolnak a kollégáink az otthoni munkakörnyezetünket látva, és bennünk motoszkál a félelem, hogy mi van akkor, ha pont a meeting közepén ront be a gyerek, hogy neki pisilnie kell...

3. Nincs small-talk a kávégépnél

Az irodában a megbeszélés előtt gyakran futunk össze a kávégép körül, ahol egy-két kérdéses részt még informálisan tisztázhatunk, mielőtt kezdődnek a meeting, ezzel megteremtve egy barátságos és együttműködő hangulatot, amit magunkkal viszünk a megbeszélőszobába is.

Otthon ez hiányzik: gyakran egyik feladatból csöppenünk egy másikba, közben lebonyolítunk egy-két megbeszélést Zoom-on, és még egy kávéért sem állunk fel, nem tartunk szünetet. 

Azt is köztudott, hogy ha sétálgatunk, mozgunk, a kreativitásunk nő, sokkal együttműködőbbek leszünk. Egy irodában erre van lehetőség, felállhatunk, miközben átvesszük a szót, elsétálunk a flip-charthoz, hogy valamit felrajzoljunk stb. Otthon a számítógép képernyője elég vagyunk kötve, gyakran még headset-et is használunk, ami méginkább akadályozza a szabad mozgást. 

4. Ha folyamatosan a saját képünket bámuljuk, az idegesítő lesz egy idő után

Az arckifejezéseink hangsúlyozása, és az, hogy láthatjuk saját videóképünket az online meeting résztvevői között, szintén stresszforrás lehet. Sokkal intenzívebben éljük meg az érzelmeket, ha viszontlátjuk saját arcunkon a bennünk keletkezett ingerültséget, felháborodást, stb.

5. Ott vagy még, vagy lefagytál?

A személyes megbeszéléseken a csend nagyon fontos szerepet tölt be.  De az online meetingek esetén együtt jár  az aggodalommal, hogy vajon aktív még a kapcsolat, vagy megszakadt a vétel. A csekélyke, 1,2 másodperces késedelem is akadozóvá és feszélyezetté teszi a beszélgetést. 

Az, hogy a mikrofont állandó ki- és be kell kapcsolgatni, a zavaró módon beszűrődő háttérzaj (kutyaugatás, gyerekzsivaly, edénycsörömpölés),  az elégtelen minőségű mikrofonnal ellátott készülékek torzítása mind-mind idegesítőek és sokkal fárasztóbbá teszik a megbeszélést, mint ha személyesen egy kényelmes irodában találkoznánk. 

Minden rosszban van valami jó: avagy mi miatt működik jobban a Zoom meeting, mint a személyes találkozó?

De persze van jó oldala is a home office-nak: azok számára, akik félnek a meetingektől és a sok fős megbeszélésektől, az online lehetőség megkönnyebbülést jelenthet: otthonuk kényelméből, biztonságosabban tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe. 

És az is érdekes jelenség, hogy bár mentálisan sokkal megterhelőbb az, hogy egy videómegbeszélésen jobban kell figyelnünk a verbális és non-verbális jelekre, mégis van egy pozitív mellékhatás: sokkal kevésbé befolyásolnak ezek minket. Például vannak olyan fizikai tulajdonságok, amelyek tudat alatt is valamilyen előítéletet teremtenek: pl. a magas személyeket sokkal dominánsabbnak gondoluk.

Ezek a tényezők kevésbé tudnak érvényesülni egy online megbeszélésen, így a döntéshozásban pl.  fokozottabb hangsúlyt kapnak a megfelelő érvek, mint egy személy testalkata, kiállása miatt bennünk kialakult dominancia képe.

És hogy én mivel próbálom kivédeni a túlzott terhelést?

• Igyekszem a szükséges minimumra szorítani az online megbeszéléseket, és inkább telefonon intézem, amit tudok
• Soha nem táblázom be magam annyira, hogy egy munkafeladatból éppen csak beessek a Zoom megbeszélésre: hagyok időt magamnak felkészülni, mentálisan is megérkezni
• Nem multitaskingolok: ha megbeszélek, nem kezdek el a telefonomon közben e-maileket olvasni, vagy nem húzom elő az egyik aktát és keresgélek benne valamit, ami már egy következő feladathoz lesz szükséges
• Kialakítottam egy irodasarkot, ami vállalható mindenki számára: egyrészt csendes és jól érzem magam ott, másrészt semmi zavaró részlet nem bújik meg a háttérben, amin esetleg a kollégák a nyelvüket köszörülhetik (kiterített ruhák, kupis szekrény stb). Nem mászkálok a laptoppal a kezemben a lakásban. 

Összességében én megszerettem a home office munkavégzést, számomra sokkal kényelmesebb az időbeosztás, a megbeszélések végre mindenki ott van időben, rugalmasabban alkalmazkodunk egymáshoz, és hatékonyabban is vagyunk. 

Ha pedig elfáradok, a beiktatott szünetben jógázok egyet, pl. így:

Forrás: www.theconversation.com