A minap egyik online találkozóm a másikat érte, és estére körülbelül kétszer olyan fáradt voltam, mint egy átlagos napon. Vajon mi okozhatta ezt? Utána jártam, és érdekes dolgokat találtam. 

Az agyunk csak néhány dolgot képes tudatosan megtenni, mert a rendelkezésre álló munkamemória tárhelye korlátozott. Ezzel szemben rengeteg információt tud feldolgozni tudat alatt, mint például a testbeszédet is.

Az online megbeszélések/kapcsolattartások növelik a kognitív terhelést, mert rengeteg tudatos kapacitásunkat veszi igénybe. De miért is?

1. Egy csomó non-verbális kommunikációs rész kimarad az online kapcsolattartás miatt

Érzelmeinket és hozzáállásunkat nagyrészt nonverbális jelek közvetítik: arckifejezésünk, hanghordozásunk, hangszínünk, gesztusaink, testtartásunk, távolságunk a partnerünktől stb. 

Egy személyes megbeszélésen ezeket általában automatikusan dolgozzuk fel, miközben hallgatjuk a többieket. 

De egy videókonferencián sokkal keménnyebben dolgozik az agyunk, hogy ezeket a jeleket érzékelje, tehát több energiát is használ el. Furcsa jelenség áll elő: az elménk együtt gondolkodik a többiekkel, de a testünk azt érzékeli, hogy nincsenek ott velünk. Ez a disszonancia kimerítő a számunkra.

Ezen túl, egy személyes találkozás során számtalan non-verbális jel áll a rendelkezésünkre, amelyekből érzelmi szinten tudunk döntést hozni, hogy például egy állítás hiteles-e a számunkra, és ezt automatikusan tesszük meg. A számítógép képernyője előtt ülve azonban rengeteg energiát emészt fel, hogy elsősorban a verbális információkra támaszkodva próbálunk döntést hozni érzelmi kérdéseket illetően.

2. Mi van, ha beszalad a gyerek?

Kimondatlanul, de aggódunk azon, hogy mit gondolnak a kollégáink az otthoni munkakörnyezetünket látva, és bennünk motoszkál a félelem, hogy mi van akkor, ha pont a meeting közepén ront be a gyerek, hogy neki pisilnie kell...

3. Nincs small-talk a kávégépnél

Az irodában a megbeszélés előtt gyakran futunk össze a kávégép körül, ahol egy-két kérdéses részt még informálisan tisztázhatunk, mielőtt kezdődnek a meeting, ezzel megteremtve egy barátságos és együttműködő hangulatot, amit magunkkal viszünk a megbeszélőszobába is.

Otthon ez hiányzik: gyakran egyik feladatból csöppenünk egy másikba, közben lebonyolítunk egy-két megbeszélést Zoom-on, és még egy kávéért sem állunk fel, nem tartunk szünetet. 

Azt is köztudott, hogy ha sétálgatunk, mozgunk, a kreativitásunk nő, sokkal együttműködőbbek leszünk. Egy irodában erre van lehetőség, felállhatunk, miközben átvesszük a szót, elsétálunk a flip-charthoz, hogy valamit felrajzoljunk stb. Otthon a számítógép képernyője elég vagyunk kötve, gyakran még headset-et is használunk, ami méginkább akadályozza a szabad mozgást. 

4. Ha folyamatosan a saját képünket bámuljuk, az idegesítő lesz egy idő után

Az arckifejezéseink hangsúlyozása, és az, hogy láthatjuk saját videóképünket az online meeting résztvevői között, szintén stresszforrás lehet. Sokkal intenzívebben éljük meg az érzelmeket, ha viszontlátjuk saját arcunkon a bennünk keletkezett ingerültséget, felháborodást, stb.

5. Ott vagy még, vagy lefagytál?

A személyes megbeszéléseken a csend nagyon fontos szerepet tölt be.  De az online meetingek esetén együtt jár  az aggodalommal, hogy vajon aktív még a kapcsolat, vagy megszakadt a vétel. A csekélyke, 1,2 másodperces késedelem is akadozóvá és feszélyezetté teszi a beszélgetést. 

Az, hogy a mikrofont állandó ki- és be kell kapcsolgatni, a zavaró módon beszűrődő háttérzaj (kutyaugatás, gyerekzsivaly, edénycsörömpölés),  az elégtelen minőségű mikrofonnal ellátott készülékek torzítása mind-mind idegesítőek és sokkal fárasztóbbá teszik a megbeszélést, mint ha személyesen egy kényelmes irodában találkoznánk. 

Minden rosszban van valami jó: avagy mi miatt működik jobban a Zoom meeting, mint a személyes találkozó?

De persze van jó oldala is a home office-nak: azok számára, akik félnek a meetingektől és a sok fős megbeszélésektől, az online lehetőség megkönnyebbülést jelenthet: otthonuk kényelméből, biztonságosabban tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe. 

És az is érdekes jelenség, hogy bár mentálisan sokkal megterhelőbb az, hogy egy videómegbeszélésen jobban kell figyelnünk a verbális és non-verbális jelekre, mégis van egy pozitív mellékhatás: sokkal kevésbé befolyásolnak ezek minket. Például vannak olyan fizikai tulajdonságok, amelyek tudat alatt is valamilyen előítéletet teremtenek: pl. a magas személyeket sokkal dominánsabbnak gondoluk.

Ezek a tényezők kevésbé tudnak érvényesülni egy online megbeszélésen, így a döntéshozásban pl.  fokozottabb hangsúlyt kapnak a megfelelő érvek, mint egy személy testalkata, kiállása miatt bennünk kialakult dominancia képe.

És hogy én mivel próbálom kivédeni a túlzott terhelést?

• Igyekszem a szükséges minimumra szorítani az online megbeszéléseket, és inkább telefonon intézem, amit tudok
• Soha nem táblázom be magam annyira, hogy egy munkafeladatból éppen csak beessek a Zoom megbeszélésre: hagyok időt magamnak felkészülni, mentálisan is megérkezni
• Nem multitaskingolok: ha megbeszélek, nem kezdek el a telefonomon közben e-maileket olvasni, vagy nem húzom elő az egyik aktát és keresgélek benne valamit, ami már egy következő feladathoz lesz szükséges
• Kialakítottam egy irodasarkot, ami vállalható mindenki számára: egyrészt csendes és jól érzem magam ott, másrészt semmi zavaró részlet nem bújik meg a háttérben, amin esetleg a kollégák a nyelvüket köszörülhetik (kiterített ruhák, kupis szekrény stb). Nem mászkálok a laptoppal a kezemben a lakásban. 

Összességében én megszerettem a home office munkavégzést, számomra sokkal kényelmesebb az időbeosztás, a megbeszélések végre mindenki ott van időben, rugalmasabban alkalmazkodunk egymáshoz, és hatékonyabban is vagyunk. 

Ha pedig elfáradok, a beiktatott szünetben jógázok egyet, pl. így:

Forrás: www.theconversation.com

Nálad is beköszöntött az allergiaszezon az állandó orrfolyással, szipogással és piros szemekkel?

Tinédzser korom óta küzdök a szénanáthával: amíg mások boldog örömmel indultak a tavaszi napokon kirándulni, én inkább elbújtam a szoba mélyére, hogy minél kevesebb időt kelljen kint töltenem. Alig vártam a nyárfavirágzás végét, de balszerencsémre mindig nyílt éppen olyan növény, aminek a pollenjei megkeserítétték a napjaimat, így kb. sz

Tinédzser korom óta küzdök a szénanáthával: amíg mások boldog örömmel indultak a tavaszi napokon kirándulni, én inkább elbújtam a szoba mélyére, hogy minél kevesebb időt kelljen kint töltenem. Alig vártam a nyárfavirágzás végét, de balszerencsémre mindig nyílt éppen olyan növény, aminek a pollenjei megkeserítétték a napjaimat, így kb. szeptember végéig allergia gyógyszerrel és szemcseppel felfegyverkezve éltem a napjaimat.

Amikor elkezdtem jógázni és megismerkedtem az ájurvédával, egy egészen más szemléletet tapasztaltam: az ájurvéda szerint az allergia a dósák, vagyis a testüket és lelkünket működtető bio-energetikai alapelvek egyensúlyhiányának a következményei. A hosszú távú eredmény elérése és pl. allergia-mentesség kulcsa az ok kezelése, és nem a tünetek enyhítése: az allergia külső okainak elkerülése mellett elengedhetetlen szerveztünk immunitásának fokozása egészségesebb életmód és étrend kialakításával, gyógynövények és fűszernövények tudatos alkalmazásával.

Amióta beépítettem a mindennapjaimba néhány egyszerű ájurvédikus praktikát, teljesen megszűntek az allergiás tüneteim, simán megyek kirándulni az erdőbe/mezőre tavasszal és egész nyáron.

A fent említett dósák megértésével egy csomó mindenre fény derül. Ha dióhéjban akarom elmagyarázni, akkor az ájurvédában 3 dósát különböztetünk meg, ezek azok, amelyek meghatározzák testalkatunkat, tulajdonságainkat, de jellemző betegségeinket is:  váta, pitta és kapha. Mindhárom az öt elemből épül fel (éter, levegő, tűz, víz és föld), de más-más alkotóelemek teszik egyedivé, és adják a jellemző tulajdonságait.

A tavaszi hónapok a kapha dósa időszaka. Ezt a dósát a föld és víz elemek alkotják, alap tulajdonságai közé tartozik tehát a nehézkes és állandó, valamint a nedves. A fejlődés, növekedés időszaka ez, amikor a téli hideg kellemes meleggé alakul, megindul az élet, először a föld alatt: a fagyból kiengedett talajban elindul az élet, a tápláló tavaszi esőknek köszönhetően virágzásba lendül minden: a sivár szürkeségből elindul egy új élet.

De pont ezek a jellemzők (kiolvadás, nedvesség, kiáramlás) azok, amelyek megmutatják, hogy a tavasszal jelentkező allergiás tünetek oka ennek a bizonyos kapha dósának a túlsúlya: megborul az egyensúly a szervezben a 3 dósa között, és az egyik - jelen esetben a kapha - dominánssá válik. Ez az, ami miatt a szénanátha tüneteit észleljük: nehéz a fejünk, tele vagyunk váladékkal, ami tüsszögéssel, hangos szörcsögéssel és állandó orrfolyással ürül ki. 

Hogy mit lehet tenni? Ha megismerjük a dósákat, és azokat a praktikákat, amikkel azokat egyensúlyba billenthetjük, máris felvehetjük a harcot az allergiával szemben: 

• Sós vizes légúttisztítás (Jalneti a hagyományos megnevezése): eredetileg egy kis rézkannával (Neti kanna) történik az orrjáratok átmosása, amely segíti a váladék feloldását és távozását, ezáltal megkönnyebbül a fejben kialakult nyomásérzet is.
• Fűszerek és gyógynövények felhasználása a konyhában: használj csípős és fanyar ízeket, mint pl. a gyömbér, cayenne, bors, bazsalikom, római kömény, zsálya, kardamom, kurkuma, fahéj. 
• Kezdd a reggelt forró mézes vízzel, vagy gyömbéres-citromos teával. 
• És 3 egyszerű gyakorlat a jóga háza tájáról, amit építs be a mindennapokba:
  • Gyertya póz (Sarvangászana): az általános iskolából jól ismert gyakorlat: tégy a vállad és a hátad alá összehajtott takarókat, úgy, hogy a nyakad és a fejed már ne legyen rajta, majd lendítsd a lábaidat a plafon felé. A tenyerekkel támaszd meg a hátad, és tartsd ki legalább 1 percig a pózt. Ha úgy érezd, ez túl nehéz neked, üljd a fallal szembe, feküjd a hátadra olyan távolságban, hogy a behajlított lábakkal meg tudj támaszkodni a falon: talpaidat nyomd a falnak, a lábszárad és a combod legyen derékszögben.
  • Halpóz (Matsyászana): legyen nálad egy jógatégla vagy egy vastagabb lexikon: helyezd a lapockád területén a hátad alá, úgy, hogy a derekad, a nyakad és a fejed is szabadon maradjon. A fejed döntsd hátra, támaszkodjon a fejtető a talajon (ezzel megnyitva a torok területét), a lábakat pedig nyújtsd ki.
  • Pránajáma (Légzőgyakorlatok): saját tapasztalatom szerint az egyik leghatásosabb a váltott orrlyukú légzés: jobb kezed mutatóujjával a jobb orrcimpát, kisujjával a bal orrcimpát tudod lezárni. Indíts egy nagy belégzéssel mindkét orrlyukon, majd a kilégzéshez zárd le a jobb orrcimpát, belégzés szintén a bal orrlyukon. A következő kilégzéshez válts: kilégzés és belégzés is a bal orrlyukon. Zsebkendőt készíts elő, és tarts ki, ha azt érzed is, hogy nem szelelnek az orrlyukak: kb. 5-10 perces gyakorlás után csoda módon.